Dublin Core definíciója, Dublin Core létrehozása, Dublin Core működése, Dublin Core felépítése

dublin core

A Dublin Core definíciója

A Dublin Core egy weboldalak és más digitális dokumentumok metaadatainak és mikroadatainak megadására létrehozott szabvány. A Dublin Core azért jött létre, hogy egyszerűbbé tegye a metaadatok olvasását.
Habár többen is azt állítják, hogy a Dublin Core a keresőoptimalizálásban is segít, ezt az állítást a mai napig sem sikerült alátámasztani.

A Dublin Core létrehozása

A Dublin Core-t a Dublin Core Metadata Initiative (Dublin Core Metaadat Kezdeméynezés), röviden DCMI fejlesztette ki, amelyet 1994-ben alapítottak az amerikai Chicago városában.

A metaadatok megjelölésének szabványait végül 1995-ben véglegesítették egy konferencián, amelyet Ohio államban Dublinban (Ohio államban) tartottak. Innen jött tehát a név: Dublin Core Metadata.

A kezdeményezés célja az volt, hogy a keresőmotorok metaadatokként megadott tartalmak alapján is könnyedén rátalálhassanak a különböző dokumentumokra. Ez a séma hamar népszerű lett az olyan környezetekben, ahol keresőmotorokat használtak a dokumentumok visszakeresésére – tehát nem csak az interneten, hanem könyvtárokban, múzeumokban és adminisztratív intézményekben.

A Dublin Core alapvető elemei

A Dublin Core szabvány 15 alapvető, vagyis „core” elemből áll. Ezek az elemek bármilyen sorrendben elhelyezhetők a forráskódban. Az elemeket mindig angol megnevezésükkel kell megadni:
•    Language (nyelv): A dokumentum szövegének nyelve.
•    Title (cím): Ez a dokumentum neve, amivel a dokumentum a keresőtalálatok között is megjelenik.
•    Subject (téma): A dokumentum tartalmára utaló kulcsszavak.
•    Coverage (tér-idő vonatkozás): Azok a földrajzi nevek vagy időszakok, amelyekre a dokumentum vonatkozik, vagyis amelyeket lefed.
•    Description (tartalmi leírás): Egy rövid összegzés a tartalomról.
•    Identifier (azonosító): Egy egyedi kód, ami a tartalom azonosítására szolgál. Egy könyves adatbázisban például az ISBN kód.
•    Format (formátum): Azt jelöli, hogy hogyan és milyen eszközzel kell megjeleníteni a tartalmat.
•    Type (típus): A dokumentum típusára utaló kifejezés (például videó, szöveg, szoftver stb.)
•    Creator (létrehozó): A tartalom szerzőjének neve.
•    Contributor (közreműködő): Akik hozzájárultak a tartalom elkészítéséhez, vagyis részt vettek abban.
•    Relation (kapcsolat): Hivatkozás egy másik dokumentumra, amihez az aktuális dokumentum valamilyen módon kapcsolódik.
•    Rights (jogok): A dokumentumra vonatkozó felhasználási jogok.

A Dublin Core és a Schema.org

A Dublin Core lényegében a ma elterjedt Schema.org jelölőnyelv elődje. Mindkét nyelv metaadatok megjelölésére szolgál, azonban míg a Schema.org-ot kifejezetten webes tartalmakban használják, addig a Dublin Core különböző rendszerekben van jelen (pl. könyvtárakban, múzeumokban stb.)

A Schema.org egy sokkal modernebb szabvány, amelynek fejlesztésében többek között a Google is részt vesz, és minden modern webhely ezt használja a metaadatok megjelöléséhez. Az újonnan létrehozott vagy felújított webhelyeken már nem igazán találkozhatunk tehát a Dublin Core metaadatokkal.

A Dublin Core jelenlegi helyzete és szerepe a rangsorolásban

A Dublin Core nem tűnt el az internetről, és egyes régebbi webhelyeken a mai napig megtalálhatók a nyomai. Offline környezetben továbbá könyvtárak, múzeumok és egyéb intézmények is alkalmazzák a tartalmak metaadatainak megjelölésére.
A Google továbbra is figyelembe veszi a Dublin Core jelöléseket, mert olyan fontos nemzetközi szabványok is alkalmazzák, mint az ISO, az IETF és a NISO.

Fontos észben tartani, hogy a Google még az elterjedtebb (és többek között általa is fejlesztett) Schema.org metaadat-jelölésekről is azt állítja, hogy ezek használata nem javítja közvetlenül a rangsorolást. Éppen ezért feltételezhetjük, hogy a Dublin Core sem játszik közvetlen szerepet a keresőoptimalizálásban, habár a mai napig nem született meggyőző teszteredmény, ami cáfolná vagy megerősíteni ezt.